Hereditatum.ro

Sepsibodok 2012 - Wikipedia Feltöltötte: Ferenczi Z. Sámuel

Sepsibodok (románul Bodoc) falu Romániában, Kovászna megyében. Ha a hétköznapi embert hallgatjuk, azt mondja, hogy két dologról híres ez a vidék: a bodoki borvízről és zaláni szilvapálinkáról.

Sepsiszentgyörgytől 11 km-re északra az Olt bal partján fekszik. Oltszemmel és Zalánnal alkot községet. Róla kapta nevét a Bodoki havas és a Bodoki-hegység.

Bodok község (comuna Bodoc), a Háromszéki-medencében foglal helyet. A medence síkja 501 m és 594 m közti tengerszint feletti magasságban fekszik, Észak, Északkelet – Dél, Délnyugati irányvonalban. Bodok község Kovászna megyében az Olt folyó menten, az úgynevezett Olt fejben helyezkedik el, az egykori Háromszék vármegye sepsiszéki területén. A községközpont Bodok mely Bodoki hegység nyugati lábánál, 550 m magasságban az Olt bal partján, 11 km-re a megyeközponttól Sepsiszentgyörgytől, a 12-es főúttól 1,5 km távolságra fekszik.

Református, védőfallal körülvett vártemploma 15. századi, 1651-ben átépítették. Tornyát a 19. században újjá kellett építeni. Erődfalai félkörívben állnak, hiányzó részét az 1920-as években bontották le, köveit az iskola építéséhez használták fel.

Sepsibodoki református műemléktemplom

Építésének elkezdéséről nem állnak fenn adatok, de a templom stílusárol és beosztásáról következtetni lehet, hogy a reformáció előtt épült. Nagyjából román stílusban és 1651-ben fejeződött be, ekkor nyerte el jelenlegi formáját. A déli főbejárat kőből faragott ajtókeretében bevésve található Mikó Miklós gróf nevének kezdőbetüi N.M. és az 1651-es évszám. Az ajtó fölött belül található a Mikó család címere egy bibliai idezettel.

A templom 1851-dik évi általános javítása hidvégi gróf Mikó Imre adományából történt, melyet a templom belső északi falán elhelyezett márványtábla igazol. A templom érdekességei a keleti, szentélyrészben falbaépített szószékfeljáró és a délnyugati sarkán vastagabb támfalba épített karzatfeljáró. A templom kőből épült, cseréppel van födve. Hosszúsága 21 m, szélessége 11 m. Ülőhelyek száma 250. Kívül 15 darab támpillér található. 1867-ben építette Kolonits István mester az orgonát. Az épülettől külön, délnyugati részen van a kőből épített torony, mely alatt van a várfallal körülvett templomkertbe a bejárat. Itt több mint valószínű valamikoron a kapubástya állt. A toronynak három harangja van, a legrégebbi 1871-ben készült, Kis János harangöntő mester készítette, az azelőtti harangot több mint valószínű az 1848-1849 szabadságharckor begyűjtötték és ágyút öntöttek belőle. A templomot körülvevő várfal az északi részen hiányzik. A várfalat, déli és nyugati részen kőből építették alappal és oszlopokkal. A templomot kopjafamintával fából faragott díszkerítés övezi, mely 1950-ben készült, Fodor Lajos ácsmester munkája. A templomtorony utolsó javítása 1987-ben történt, az 1986. augusztus 31-i földrengést követően.

Sepsibodok emlékművei, emléktáblái

• 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseinek emlékére állított emlékmű a templom előtti téren. A templom belső falán a második világháború hősei emlékere állított emléktábla található. Két monumentális székelykapu a templommal átellenben. A központban andezit emlékmű melyen az első világháborús hősök nevei szerepelnek és ezt közreveszi egy székelykapu melyet a Detk község magyarországi településsel való kapcsolat emlékére állítottak. Polgármesteri hivatallal szemben millecentenáriumi emlékfák láthatók.

  forrás: wikipedia

Bodok és környéke 1868 - Orbán Balázs Feltöltötte: Ferenczi Z. Sámuel

"Bodok a gr. Mikó udvar szép jegenyesoraitól árnyalt falucska. A faluban magában csekély figyelemre méltót találunk, legfelebb felemlitem a temploma falába berakott azon követ, melyen három farkasfőt mutató czimer van vésve 1686 évszámmal..."

Bibliográfia

• Orbán Balázs - A Székelyföld leírása - 1868, Panda és Frohna könyvnyomda

Sepsibodok 2000 - Léstyán Ferenc Feltöltötte: Ferenczi Z. Sámuel

1332-ben Buduk néven jelentkezik az oklevelekben. (Beke: Az erd. egyházmegye. 105.; Orbán: Székelyföld. III. 53.)

Az 1567. évi regestrum Bodok néven 26 kapuval jegyzi. (Orbán: i.h.) 1473-ban Bodoghként (Barabás: SZOKL. VIII. 398.) írják az okiratok.

1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Lubasisu Lukács 6 régi banálist fizet, 1334-ben 6 sasost. (Orbán: i.h.; Beke: i.h.; Documente. XIV. C., III. 151, 201.) Bekénél csak az első fizetés szerepel, aki Lászlónak olvassa, de a második fizetésből kiderül, hogy Lukács a pap. (Documente: i.h.)

Középkori temploma a XV. században gótikus formát kap. Kapui ma is őrzik csúcsíves formáikat és a szentély sokszögű (5/8) záródását.

1651-ben átalakítják amikor sík mennyezetet kap.

A torony a kapubejárat fölött emelkedik. (Bálint I.: Judeţul Covasna. 143.; Kovács: Magyar ref. templomok. II. 689.)

A középkori tiszta katolikus falu a reformáció idején református lesz, a templommal együtt.

A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 191.), és e század elején is csak református egyháza és temploma van Sepsibodoknak. (Helységnévtár.1913.)

Bibliográfia

• Léstyán Ferenc - Megszentelt kövek - 2000, A gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség kiadása

Sepsibodoki református templom 2012 - Wikipedia Feltöltötte: Ferenczi Z. Sámuel

A középkori eredetű, keletelt sepsibodoki református templom a község központjában áll. Egykor ovális alaprajzú várfallal volt körülvéve, napjainkban falgyűrűjének északi része hiányzik, a többi az évszázadok során alacsonyabb lett. A műemléktemplomtól délnyugatra, középkori eredetű harangtorony emelkedik, amely eredetileg a templomvár kaputornya volt.

A templom története

A falu az 1332-es pápai tizedjegyzékben önálló egyházközségként szerepelt Bodok néven. Az 1567-es regestrumban 26 kapuval jegyezték be. A 14. század elején kőből épültromán stílusú templomát a 15. században gótikus stílusban átalakították.

A műemléket 1651-ben Mikó Miklós patronálásával átépítették, akkor készült a déli bejárat kőkerete. Az felújításról a nyugati oromfalon elhelyezett feliratos kőtábla tanúskodik.

Újabb építkezésekre a 18. században került sor, amikor a déli kapu elé barokk portikuszt emeltek. A középkori templomot feltehetően boltozat fedte, amelyet vagy 1651-ben, vagy a 18. századi átalakítások során lebontottak.

A tornyot a gyakori földrengések okozta károk miatt többször javították, a felső részét újra is építették a 18-19. században.

A templom történetével részletesen Orbán Balázs foglalkozott.

A templom leírása

A sepsibodoki református templom kelet-nyugati tájolású, 15. századi, támpillérekkel erősített épület.

A műemléktemplom kettős térfűzésű, hajóból és egy keskenyebb, a nyolcszög öt oldalával záródó szentélyből áll. Az egyenes gerincvonalú épületet nyugaton enyhén kontyolt nyeregtető fedi. A templomfedél gerincéig nyúló nyugati oldalának háromszögű oromzatával egyik legeredetibb középkori emlék.

A hajó nyugati végében lévő bejáratnak két hornyolat közé fogott pálcataggal díszített csúcsíves ajtókerete van. Az ajtónyílás fölött, a nyugati oromfal külső oldalán feliratos kőtábla látható. A nyugati oromfalon található keskeny ablak a karzat megvilágítására szolgál.

A hajó északnyugati és délnyugati sarkán cseréppel fedett kettős vízvetővel ellátott erőteljes támpillérek állnak. A pillérek alsó részén félkörívesen kialakított késő középkori lábazati párkány látható.

A hajó déli oldalán egy későbbi építésű karzatfeljáró található. A déli oldalbejárat elé barokk portikusz épült, középen félköríves záródású vakablakkal ellátott oromfallal.

A templom déli oldalbejáratának szemöldökgyámos ajtókerete van, amelyre később az 1651-es évszámot vésték. Ugyanott kőbe vésett monogram is látható, amely az 1651. évi átépítést támogató Mikó Miklós nevének latin kezdőbetűit örökíti meg.

Az épület déli oldalán nyíló ablakok a korábbiak átalakításából származnak. A szentély keleti zárófalán egy kisebb, félköríves záródású ablak látható, amely a szószékfeljárót világítja meg. Az északi fal ablakai a barokk átépítéskor készültek, az ott látható gyámok elhelyezése megegyezik a déli oldal támpilléreinek felosztásával.

A 21 méter hosszú, 11 méter széles tágas templombelső hajó-szentély részre oszlik. A szentély belül szabálytalan félkör alakú, külső oldalain pedig szabályosan, a nyolcszög három szögével záródik.

A szentély belső, északi oldalfalán a befalazott sekrestyeajtó kerete, valamint az ajtókeret kőből faragott lábazatának egy része is látható. A déli oldalon álló gótikus ablakok körvonalai a későbbi befalazás ellenére is láthatók, a többi gótikus ablak nyílását utólag átépítették.

A templom belső terét felül egyszerű, lapos, festett csillagokkal díszített mennyezet zárja le. A hajót a szentélytől elválasztó diadalív hiányzik. A sekrestyeajtót szemöldökgyámos, szedettélű faragvány keretezi.

A kegytárgyak közül említésre méltó az 1755-ből származó, késő reneszánsz fedeles kehely.

A déli bejárat kőtábláján a Mikó címer felett 1686-os évszámmal a Példabeszéd néhány sora olvasható:

„Prober; XV.V.V.Z. Aki el vonsza magát az tanítástól meg utalyja az eö lelkit."

Az északi falba beépített kőlapon pedig egy 1851-es feljegyzés áll a gr. Mikó Imre költségéből történt javítások emlékére.

A templom tornya és várfala

A vártemplomot ovális alakú, északi felén hiányos kőfal övezi, amelynek délnyugati felén egykor kaputorony állt.

A terméskőből, keskeny alapokra felrakott várfal eredeti állapotában magasabb lehetett. Építésére valószínűleg a templom 15. századi átalakítása idején került sor. Északi oldalát utólag lebontották, a többi részét letörpítették.

A templomot övező védőrendszer 1 méter vastagságú fala az udvarszinttől mérve megközelítőleg 1 méter magas, kívülről helyenként a 2,50-3,00 méter magasságot is eléri. Déli oldalát három zömök támpillér erősíti. A falon hiányoznak a lőrések és a szuroköntő nyílások, amelyek valószínűleg egykor a felső részén, az időközben lebontott mellvéden kaptak helyet.

A nyugati oldalon nyíló bejárat felé vastag falú torony emelkedik, amelynek földszinti része az első övpárkányig 15. századi, az ezt követő falrész már az újabb átépítés eredménye. Utólagos hozzátoldások a várfal külső oldala mentén sorakozó alacsony támpillérek is. A torony, amely egykor a kapu védelmére épült, sorozatos átépítésen, magasításon esett át.

Középkori eredetűnek ma csupán az 1,30 méter falvastagságú kapualj látszik.

Források

• Orbán Balázs: A Székelyföld leírása 2. kötet. Békéscsaba, 1982.
• Gyöngyössy János: Székelyföldi vártemplomok. Budapest, 1995.
• Tüdős S. Kinga: Erdélyi védőrendszerek a XV-XVIII. században. Budapest, 1995.
• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai 1. kötet. Kolozsvár, 1996.
• Vofkori László: Székelyföld útikönyve 2. kötet. Budapest, 1998.
• Karczag Ákos: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2010.

forrás: Wikipeida